Thomas Alan Waits (Pomona, Kalifornia, 1949. december 7. –) amerikai énekes-dalszerző, zeneszerző, színész. Hangja összetéveszthetetlen: egy kritikusa szerint olyan, „mintha Bourbon-whiskys tartályban áztatták volna, majd a füstölőben lógatták volna néhány hónapig, és végül a füstölőből kihozván áthajtottak volna rajta autóval.”^[1]

Zenéjének sokszínűségére jellemző, hogy az „alternatív” és a „folk” kategóriában is nyert Grammy-díjat, blues, jazz és varieté-elemek keverednek a zenéjében. Hetvenes évekbeli érzelmes hangvételű dalait és nyolcvanas évekbeli jellegzetes kocsmazenéjét a kilencvenes évektől kiszámíthatatlan zenei kísérletezés váltotta fel. Nagyon sok dalszerzőt és zenészt inspirált, köztük Rod Stewart és Bruce Springsteen is feltűnik. 2011-ben beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame tagjai közé.^[2]

Feleségével, Kathleen Brennannal és három gyermekével Kaliforniában él.

Jesse Frank Waits és Alma Johnson McMurray gyermekeként született. Mindkét szülője pedagógus, apja ír-skót, anyja norvég származású. 1960-ban, szülei válása után a mexikói határhoz közeli National City városába költözött. Zongorázni itt tanult meg autodidakta módon. 1965-től zenél aktívan.

1971-ben Los Angelesbe költözött, ahol több demót vett fel, ezekből néhány húsz évvel később a The Early Years, Volume One és ... Volume Two című albumokon megjelent. 1972-ben adta ki debütáló, jazzelemekből építkező lemezét, ami pozitív kritikákat kapott. Sorra adta ki albumait, amiken egy jazz-zenekarral kísért kávéházi zenész stílusát hozza, hangulata sokszor balladisztikus. Ez a vonal legjobban a Nighthawks at the Diner című dupla albumon hallható, ahol kisszámú közönség előtt élőben, de stúdióban adja elő számait.

Későbbi albumain egyre több zenekari zene hallható, a Blue Valentine lemezen nagy szerepet kapnak az elektromos gitár és a billentyűs hangszerek. A Foreign Affars egyik számában Bette Midlerrel énekel duettet, a Heartattack and Vine lemezen rhytm and blues stílus is megjelenik.

1980-ban ismerkedett meg későbbi feleségével, Kathleen Brennannal, akinek szerepe abban is jelentős, hogy bemutatta Captain Beefheartnak. Jelentős stílusváltás következett be, amit jól mutatnak ekkortájt kiadott válogatáslemezei. Ezeken nem a korábbi felvételeket, hanem újrahangszerelt és újra felvett régi számokat adott ki újra. A '80-as évek első felében sorra írja a filmzenéket is Francis Ford Coppola számára.

A Swordfishtrombones lemezen már fúvós és vonós hangszerek is hallhatóak.

• Oscar-díj
  • 1983 jelölés: legjobb eredeti dal (One From The Heart)
• Grammy-díj
  • 1992 díj: legjobb alternatív zenei album (Bone Machine)
  • 2000 díj: legjobb kortárs folk album (Mule Variations)
  • 2005 jelölés: legjobb szóló rock énekes előadás (Metropolitan Glide c. dal)
  • 2008 jelölés: legjobb kortárs folk album (Orphans: Brawlers, Bawlers & Bastards)
• Golden Globe-díj
  • 1994 díj: legjobb szereplőgárda (Rövidre Vágva)
• Velencei Nemzetközi Filmfesztivál
  • 1993 díj: Volpi kupa (Rövidre Vágva)
• David di Donatello-díj
  • 2006 jelölés: legjobb eredeti dal (You Can Never Hold Back Spring) (megosztva Kathleen Brennan-nel)