A világon szinte mindenki ismeri a Hulló levelek - eredeti francia címén: Les Feuilles mortes - dallamát, sokan különböző szövegeit is (ahány nyelv, annyi változat), de kevesen tudják, hogy a film, amelyben először énekelte Yves Montand, megbukott. A párizsi Figaro Magazine nemrég felelevenítette a magyar származású francia zeneszerző, Joseph Kosma világslágerének történetét.

A francia magazin 41-et választott ki minden idők legszebb francia slágerei közül, hogy megírja történetüket, közülük az egyik Kosma dala. (A francia cím szó szerint halott faleveleket jelent, de a magyar változat hulló jelzője is telitalálat, és jogos mind a levél, mind a falevél szó a címben).

A kiadvány meglehetősen különös sanzonnak minősítette a dalt: nincsenek igazi strófái, sem igazi refrénje. A magyar hallgató ezt a megállapítást furcsállhatja, mivel Magyarországon a dal a Vécsey Ernőnek tulajdonított több strófás, refrénes, kétségtelenül szép szöveggel vált ismetté: A két szemét még most is látom /Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón/Egy percig állt, sebzetten, bénán/Nem szólt egy szót, csak elment némán/Hervadt falevél hullt a fáról/S elvitte őt az őszi szél… Vécsey inkább kiindulópontnak használja az eredeti szavakat, Jacques Prévert gyönyörű versét, és valóságos drámát épít fel ott, ahol a francia költő inkább mélabúsan szól a válás őszi melankóliájáról, a régi szerelmi emlékről.

A dal melódiája először Roland Petit egyik balettjében hangzott fel, majd Marcel Carné egyik filmjében - onnan, a film roncsai közül ívelt fel máig tartó világkarrierje.

Az éjszaka kapui

Párizsban 1946 decemberében mutatták be a nagy francia rendező költői című Az éjszaka kapui (Portes de la nuit) című alkotását, amely akkor igencsak aktuális, sőt túl érzékeny témát dolgozott fel. A háború ekkor már véget ért, de nyomai még mindenütt érezhetők voltak: jegyrendszer, tisztogatás, jelentős kommunista befolyás. Ám Franciaországnak elege volt a drámákból, szórakozni akart, táncolni, vigadni, a Saint-Germain-des-Pres klubjaiban a fiatalság minden tengerentúli újdonságot mohón fogadott. Talán ez az örömvágy magyarázza, hogy A Paradicsom gyermekei zseniális rendezőjének új alkotása csúfosan megbukott.

A szomorú történet egy fiatal ellenállóról szól, aki beleszeret egy kollaboráns, a náci megszállókkal együttműködő férfi feleségébe - ez a téma túlságosan friss sebeket tépett fel. Carné Jean Gabinnak és Marlene Dietrichnek szánta a két fő szerepet, de addigra a legendás pár már szétvált, így Yves Montand-ra és Nathalie Nattier-re esett a választás: ők viszont túl fiatalok voltak még a szerepre. Hiába játszott a filmben Pierre Brasseur, Serge Reggiani, Jean Vilar és még több későbbi világsztár is, a film befuccsolása egyben a Carné által képviselt lírai realizmus végét is jelentette.

A romok közül azonban váratlan csillagként emelkedett ki a Hulló levelek. A filmben ezt a refrént dúdolja Montand és Nattier - az utóbbinak Irene Joachim, az Opéra-Comique énekesnője kölcsönözte a hangját. A dallam a lehető legegyszerűbb, a zeneszerző, Joseph Kosma (1905-1969) legjobb stílusában.

Több mint hatszáz változat

Kosma a budapesti Zeneakadémián növendéke volt - a francia lap külön is megemlíti Bartók Béla nevét a tanárok közül -, majd a nácizmus előtti Berlinben Bertolt Brecht és Kurt Weill zenés színházában szerzett tapasztalatokat. 1933-ban telepedett át Franciaországba, ahol a filmzene egyik legnagyobb komponistájává vált. Megannyi nagy filmrendező építette be zenéjét alkotásaiba: közéjük tartozott Carné mellett Jean Renoir, Luis Bunuel és még sok klasszikussá vált direktor. Kosma emellett balettzenével, oratóriummal, versenyművekkel és még egy operával is beírta nevét a zenetörténetbe.

Mégis, emlékét mindenek előtt dalai őrizték meg, sokan "a sanzon Couperinjének" nevezték. Az egyszerű dallamokat klasszikus szigorral és cigányos hangsúlyokkal ötvözte. A Hulló levelek természetesen sokat köszönhet Jacques Prévert szavainak is, a költemény meg is jelent a poéta Paroles (Szavak) című nagy sikerű kötetében. Mégis, dalszövegként nem tipikus, eltér a szokványos strófa-refrén szerkezettől, egyfajta fattyú a műfajban - de talán éppen ez magyarázza ma is élő varázsát (mármint franciául).

Ma nagyon kevesen vannak, akik látták Az éjszaka kapuit, de még kevesebben, akik nem ismerik a film híres sanzonjának dallamát. A melódia eredetileg a Prévert és Kosma által Roland Petit számára írt Le Rendez-vous (A találka) című balettben szerepelt, amelynek tartalma nagyjából megegyezett a táncjáték által ihletett 1946-os film cselekményével. A forgatókönyvből azonban csak a Hulló levelek vált ismertté - és elképesztően sikeressé.

Manapság Yves Montand és Juliette Gréco számít a Hulló levelek első két klasszikus előadójának. Azóta a Figaro Magazine szerint több mint hatszáz változat született a világ minden nyelvén, angolra 1949-ben John Mercer ültette át Autumn Leaves címen. Az idők során a dal olyan óriásai adták elő, mint Edith Piaf, Charles Aznavour, Dalida, Demis Roussos, rockváltozatban Iggy Pop és Eric Clapton, jazzben Duke Ellington, Miles Davis és Nat King Cole.

Ami a magyar változatokat illeti, azoknak se szeri se száma Zsolnay Hédi, Ferrari Violetta, Mezei Mária klasszikus előadásaitól Vámosi János táncdalos vagy - hogy a legfrissebbet említsük - Szíj Melinda megasztáros produkciójáig.

A hulló faleveleket azóta is csak fújja, fújja az őszi szél.

MTI/para

Forrás:http://www.parameter.sk/rovat/kultura/2011/08/11/bukott-filmben-lett-orokzold-slager-hullo-levelek

Arcába mondtam, hogy nem szeretem,
Lestem, hogy erre majd mit mond nekem.
Gyötörtem, kínoztam szüntelenül,
Féltékeny voltam oly kegyetlenül.
Hazudtam néki, hogy más férfi vár,
Ha estére randevúnk volt.
Szerettem volna, ha könnyet ejt már,
De ő csak kacagva fölém hajolt,
Azt mondta: "szeretsz te engem,
Szíved enyém, érzem én."
S én ellöktem magamtól durván,
S ő döbbenten nézett reám.

A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt falevél hullt a fáról,
S elvitte őt az őszi szél,
Mégis minden este visszavárom,
Mert szívem csak őérte él.

Elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár,
Szomorú szívem csak őreá vár.
Belátom, hibáztam! Megbántam én!
Él mégis bennem egy halvány remény,
Visszatér hozzám, ha eljön az ősz,
És rájön, hogy szeretem őt.
Szerelmünk emléke mindent legyőz,
S éppen úgy szeret majd, mint azelőtt.
Már érzem a csókját a számon
És látom a lágy mosolyát.
A vétkemet százszor is bánom,
És várom hívó szavát.

A két szemét még most is látom,...
...Mert szívem csak őérte él.
Lá-lá-lá-lá, m-m-m-m.
Mert az én szívem csak őérte él.

Francia

Oh ! je voudrais tant que tu te souviennes
Des jours heureux où nous étions amis.
En ce temps-là la vie était plus belle,
Et le soleil plus brûlant qu'aujourd'hui.
Les feuilles mortes se ramassent à la pelle.
Tu vois, je n'ai pas oublié...
Les feuilles mortes se ramassent à la pelle,
Les souvenirs et les regrets aussi
Et le vent du nord les emporte
Dans la nuit froide de l'oubli.
Tu vois, je n'ai pas oublié
La chanson que tu me chantais.

{Refrain:}
C'est une chanson qui nous ressemble.
Toi, tu m'aimais et je t'aimais
Et nous vivions tous les deux ensemble,
Toi qui m'aimais, moi qui t'aimais.
Mais la vie sépare ceux qui s'aiment,
Tout doucement, sans faire de bruit
Et la mer efface sur le sable
les pas des amants désunis.

Spanyol