John Lee Hooker (1917. augusztus 17. – 2001. június 21.)

Háromszoros Grammy-díjas amerikai bluesénekes, gitáros és dalszövegíró

Az amerikai Mississippi állam Coahoma megyéjében, Clarksdale-től nem messze született egy zenész család tizenegyedik gyermekeként. Apja lelkész volt, csak vallási zenéket hallgathattak, és otthon tanultak. 1921-ben szülei elváltak, a következő évben anyja hozzáment William Moore-hoz, egy blues énekeshez, aki biztosította Johnnak az első gitár bemutatóját. Egy évvel később (1923-ban), mikor édesapja meghalt, elszökött otthonról. Soha többet nem találkozott anyjával és mostohaapjával.

Az 1930-as években Memphisben élt és dolgozott a Beale Streeten, ahol alkalmi fellépései voltak házibulikon. Különféle gyárakban dolgozott a II. világháború alatt, később a Ford Motor Company-nál Detroitban is. Detroit északi részén a Hastings Streeten (a feketék mulatozóhelyének központja) töltötte idejét blues bárokban, találkozóhelyeken. Detroit-i klubokban lépett fel, ezért népszerűsége gyorsan nőtt. Új, "hangosabb" hangszerre volt szüksége, ezért megvette első elektromos gitárját.

Karrierje 1948-ban kezdődött el, mikor az ügynöke készíttetett egy demo lemezt Hookerrel és a Bihari brothers-szel (a Modern Records tulajdonosaival).

Bár dadogott, a dalait félig beszélve adta elő, ami jelelgzetességévé vált. Zenéjének ritmusa kötetlen volt, hasonlított a Delta blues előadóira. Éneke közelebb állt a beszédhez, mint dallamok kiénekléséhez. Ez a laza, kötetlen stílus a Chicagóból érkező elektromos blues zenekarok megjelenésével vesztett népszerűségéből, bár amikor nem szólóban játszott, megpróbálta a kettőt ötvözni.

Memphisben (Tennessee állam) kezdett zenélni, majd 1943-ban Detroitba költözött, ahol gyári munkás volt. Itt élt 1969-ig, a város keleti részén, a feketék szórakozóhelyei közelében. Első lemezfelvételeit 1948-ban készítette, ezek közül a "Boogie Chillen" sláger lett. Több mint egymillió darabot adtak el belőle. Ez megteremtette számára a lehetőséget, hogy olyan, ma már klasszikus dalokat vegyen fel, mint a "Crawling King Snake", az "In the Mood", a "Rock House Boogie" és a "Shake Holler Run".

Szólókarriert kezdett, az 1960-as évek elején a blues és a folk rajongói között is népszerűvé vált, így ő mutathatta be a közönségnek a fiatal Bob Dylant.

1980-ban előadta nagysikerű dalát, a "Boom Boom"-t a "Blues Brothers" c. filmben.

1989-ben vendégmuzsikusok – Keith Richards, Carlos Santana – társaságában felvette "The Healer" című, Grammy-díjas albumát.

2001-ben, röviddel európai turnéja előtt betegedett meg, és nem sokkal utána elhunyt.

Hooker több, mint 100 albumot vett fel, utolsó éveiben San Franciscó-ban élt.

Jellegzetes, mély tónusú énekhangja mellett gitárkísérete iskolát teremtett. Gitárstílusa egyszerűnek tűnik, ám lüktető basszusmeneten alapuló, egyetlen gitáron játszott kétszólamú kísérete technikai bravúr. Még az 1990-es évek elején is készített felvételeket, így duettet énekelt Van Morrison "Gloria" c. dalában, illetve Bonnie Raitt-tal.

Két dalát, a "Boogie Chillen"-t és a "Boom Boom"-t beválasztották a Rock and Roll Hall of Fame: "500 dal, amely megváltoztatta a Rock and Roll-t" nevezetű listájába. A "Boogie Chillen" egyike volt Az "Évszázad Dalai"-nak.