Honthy Hanna (eredetileg Hügel Hajnalka, Hajnal Hajnalka; Budapest, 1893. február 21. – Budapest, 1978. december 30.) Kossuth-díjas színművésznő, operettprimadonna, Érdemes és Kiváló Művész.
Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után szerződtette a Népopera, ahol a Tengerész Kató című operettben szerepelt, már mint Hajnal Hajnalka, de a várt átütő siker elmaradt. Ezután Pozsonyban, Debrecenben szerepelt. Férjhez ment dr. Halmos Géza miniszteri tanácsoshoz, aki megalkotta számára a Honthy Hanna művésznevet. 1916-tól a főváros különböző színházaiban – Vígszínház, Revü Színház, Blaha Lujza Színház, Király Színház, Belvárosi Színház – kapott szerződést.
1922-ben, a Bajadér című Kálmán Imre-operett Király színházi előadásán mérte össze tudását, tehetségét a kor ünnepelt, nála 14 évvel idősebb primadonnájával, Fedák Sárival. Neve ettől kezdve vált igazán ismertté Budapesten.
1925–27-ben és 1949-től a Fővárosi Operettszínház tagja volt, bár igazán csak egyes szerepekre szerződött. Prózai színházakban is sikerrel szerepelt, de ő elsősorban az operett és a daljáték műfajának volt vezető énekese, évtizedeken át ünnepelték mint primadonnát. Igazi sztár volt a színpadokon, otthon és külföldön egyaránt hatalmas sikert aratott képességeivel és egyedi hangfekvésével.
A második világháború után Gáspár Margit szerződtette a Fővárosi Operettszínházhoz a már jóval 50-en túli primadonnát. Operettek átdolgozásával (Csárdáskirálynő, Luxemburg grófja stb) kreálták számára a „grande dame” szerepkört, egy-egy korábbi szerepet felnagyítva (Mme Fleury, Cecília).
Honthy csak a színháznak élt; ezt magánélete megsínylette, mindhárom férje megélte ezt a tényt. Még 70 éves korában is énekórákra járt, és 80 éves születésnapján is fellépett még egyszer. Filmen keveset játszott, 1941-ben a Régi nyárban korábbi színpadi sikerét elevenítette fel, szerepelt a Déryné (1951), Díszelőadás(1955) és mint az operett múzsája, a Bástyasétány '74 című alkotásokban