Karola Ágay - Mint a tenger (Hunyadi László)

Erkel Ferenc: Hunyadi László
Szilágyi Erzsébet áriája: Mint a tenger úgy viharzik

ERZSÉBET
Mint a tenger, úgy viharzik, úgy ver szívem, e bús hazában búsabb nálam nincsen senki sem!
Szörnyű vétek súlya nyomja szép, hős fiam,
Te légy oltalma, légy vezére,
Istenem, Uram!
Ha tévedett, ha elbotolt, ne sújts reá!
Hisz Jézus minden bűnbánónak irgalmad elhozá.
Nem készakarva vétett az én jó gyermekem!
Ó, óvod őt, az életem csak néked rendelem, Ah!
Mint a tenger, stb.
És minden éber éjszakán egy látomás gyötör: vad vészkiáltás tör felém az álmok mélyiből: Ó, jaj!
Most újra hallom ó, borzalom!
Fiaim, jaj, mi vár reátok, rágalomnak hálója nyűgöz!
Rám sújt az átok, lidérces álmok réme győz.
Fényben, erényben, szép nevelésben éltetek úgy, mint én magam éltem...
Ámde a gazság tőrt vete néktek s vétlen a vétket elkövetétek...
Szívemre az gyásznak fellege száll: érzem rátok les ma a halál...!
Szívemre az éjnek gyász-színe száll: érzem rátok les ma a halál. Jaj!
Ki térdel ott a vérpadon?
Bekötve szép szeme...
Már sújt feléje villogón a hóhér fegyvere...!
Gyilkos, megállj!
Ártatlan ő, a fiam meg ne öld!
Jaj! A bárd! Lehull a véres fej!
KAR
Nagy-irgalmú Isten, nézz le ránk!
Térj magadhoz, Asszonyunk, nyisd fel égi szép szemed, űzd el gyötrő álmaid, e véres képeket!
ERZSÉBET
Hol vagyok?
KAR
Hölgyeid körében, kezünk híven ápol tégedet.
ERZSÉBET
Hát fiaim?
KAR
Már útban tehozzád!
ERZSÉBET
Igen... tetemüket hozzák...
KAR
Tévedsz, asszonyunk, gyermekid élnek és idejönnek.
Ők kísérik hozzánk jó királyunk!
ERZSÉBET
Igen, itt lesznek ők... rémes álom volt csupán a kép, mit láttam lelki szemeimmel.
E szörnyű álmokból már elég!
Ébred a hajnal s kél új remény.
Térdet hajtva kérem őt, a szelíd, a jó királyt,
Érzem, hogy szánni fog, amikor majd szenvedni lát.
Megszánja őt a jó király, ő szán majd és megbocsájt!
Térdet hajtva stb.