Andrew Lloyd Webber - Tim Rice
Evita

Oh, milyen cirkusz

Kováts Kriszta, Szakácsi Sándor
1986




Che:
Ó, milyen cirkusz, ó, milyen show!
Argentína, te jó bolond, sirasd a komédiásnőt, Eva Peront!
Össznépi téboly, ma rajtunk röhög az egész világ,
Mintha megváltható lenne így, minden nyomorúság…
Ó, milyen búcsú! A példa jó!
Ha a függöny lehull egy napon, te is úgy távozz el, mint Eva Peron!
Egy nemzet gyászol, e napnyugta híre oly messzire száll,
Ez most mindenütt szenzáció, mely a címlapon áll!

Hát sirassuk Santa Evitát,
Zokogjuk körbe az istennő sírját!
Nincs többé isten, ha ő már nincsen!
Csillagunk eltűnt, szakadj meg szívünk!
Csodáltam mindig a stílusát,
A műsort, mely eladta őt,
A híres Rózsa Ház sztárját, a szent Evitát!
De ez most elmúlt, a füst oszlik el így a felhők felett,
És mi rájövünk majd, hogy ő értünk semmit se tett!

Tömeg:
Salve regina mater miserricordiae.
Vita dulcedo et spes nostra,
Salve, salve regina!
Ad te clamamus,
exules filii Eva.
Ad te suspiramus gementes,
Et flentes, o clmenes, o pia.

Che:
Te átverted néped, Evita!
Ezek itt hitték, hogy örökké élsz majd!
Elvárták tőled az öröklétet!
Nem hoztad össze, ez lett a veszted!
Sírj bolond, ha neked így a jobb,
Élvezd a gyászt, amíg hinni tudod!
Királynőd meghalt, a király kifújt!
Nincs már többé visszaút!
Show-business, nekünk ez jutott!
Hét éven át, ameddig csillogott!
De eljött végre a búcsúszám,
És a nagy siker véget ért, bárhogy is fáj.
A kormány játszott itt operettet,
A vezér egy szédült primadonna lett!
Eszmévé vált a slágerszöveg,
S mi nagykanállal ettük meg!
Sírj bolond, ha neked így a jobb,
Élvezd a gyászt, amíg hinni tudod!
Királynőd meghalt, a király kifújt!
Nincs már többé visszaút!

Tömeg:
Salve regina mater miserricordiae.
Vita dulcedo et spes nostra
Salve, salve regina Peron
Ad te clamamus exules filii Eva
Ad te suspiramus gementes
Et flentes, o clemens, o pia.

Evita:
Miért is siratsz, Argentína?
Egy a milliók közt, ennyi voltam…
Csupán egy porszem, ne sírj hát értem!
S ha én most sírok, miattad sírok…
Követni fogsz, ó, én népem!
S ha egy nap eljön érted, s szólít a végzet,
Emlékezz, kérlek, hogy szólt az ének!
Ez nem csak Eva, ez Argentína!
És ez az óra, mindnyájunk sorsa…
A sortűz hangja, érted is szólt ma…
És ez a búcsú, mindnyájunk útja…

Che:
Ezt nem éljük túl!