Zene: Somogyvári Dániel, Szakács Gergő Szöveg: BLR, Fura Csé, Szakács Gergő

Nem akartam rommá menni
Egy életet mulattam át
Sokszor próbáltam jobbá lenni
De a szenvedély az utamba állt
Hiába mondják, hogy lassítsak
Mert a sírba vezet ez az életvitel
Mégis bekötött szemmel nyomom a gázt
Mert az életet valahogy élvezni kell
Ismerem az értékeket
De a mértéket nem, és ez tesz tönkre
Pihennem kell, de mit tegyek Anya?
Hogyha engem a nyugalom nem köt le
Kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy
Velem együtt a gondok is felnőttek
Majd kiderül az ég, de ha szivárványt szeretnék
Számítani kell a felhőkre
Anyám mindig óvott, féltett
És igaza volt, nem játék az élet
Fiam, magad ellen nincsen orvosságod
Ezért kerül el a boldogság
Anyám mindig óva intett
Hogy soha ne vegyek magamra mindent
De Anya, magam ellen nincsen orvosságom
Ezért kerül el a boldogság
Anyu, Anyu mondd
Miért szül a baj még több bajt?
Ha kitartok, könnyebb lesz majd?
Hogy legyek mindig jó
Hogy ne ártsak másnak?
Ha magamnak is rossz vagyok társnak
Mikor múlt el az a perc
Ami számított?
Mikor azt hittem
A csodára várni jobb
Miért van az, hogy
A barátból ellenség lesz?
És a pénz csak
Éhessé tesz
Miért én maradtam alul
Hogyha felvettem a kesztyűt?
Magam hajszoltam hasztalanul
Hosszú éveknek lett ez a vesztük
Az életem csak én menthetem meg
Lehet, pont én vagyok minden válasz
Ha a józan ésszel szembemegyek
Tudom, akkor is megbocsátasz
Anyám mindig óvott, féltett
És igaza volt, nem játék az élet
Fiam, magad ellen nincsen orvosságod
Ezért kerül el a boldogság
Anyám mindig óva intett
Hogy soha ne vegyek magamra mindent
De Anya, magam ellen nincsen orvosságom
Ezért kerül el a boldogság
A szavad tilt, de mégis folytatom
Csak ne lennék ilyen önemésztő
A baj keres, te mindig mondtad
Hogy sohase késő, sohase késő
Anyám mindig óvott, féltett
És igaza volt, nem játék az élet
Fiam, magad ellen nincsen orvosságod
Ezért kerül el a boldogság
Anyám mindig óva intett
Hogy soha ne vegyek magamra mindent
De Anya, magam ellen nincsen orvosságom
Ezért kerül el a boldogság