Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.

Néha besüt a nap a szobába,
mégis hiányzik a fény,
már a napokat számolom, többet iszom,
te voltál a karomon a többletizom.
Mintha Angliában lennénk most, mindig esik,
hogy nem láttam előre ez idegesít.
Néha nem kell, hogy elvegyék, magadtól elveszed,
semmi sem alakul úgy, ahogy tervezed.
Sok év már eltelt, most jövök rá,
most növök fel, és most esik le,
már soha nem találok olyat, mint te,
cseréltem az autóm egy biciklire.
Mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül,
a szél is elkerül, a fülemet fújja,
és ugyanazt a dallamot suttogja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.

Ahogy felrakom a kávét főni,
ahogy a falnak szoktunk dőlni,
ahogy hallgatom a zenéket éjjel
ajkaid harapva mentél el.
Láttam találtál egy srácot azóta magadnak,
kalap volt rajta, meg alakra biztos hogy gyúr,
meg biztos egy úr,
a szemedben láttam a szerelem dúl,
de más, mint velem,
nem terveztünk, csak éltünk a mának,
ez nem győzelem, csak mentünk, ha várnak,
keveset aludva sem voltam fáradt.
Nem tudom, mással már próbáltam,
maradok a szívemmel kómában,
és hallgatom a dallamot, azt súgja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.

Mint a test a lábak nélkül,
mint a kéz az ujjak nélkül,
mint a test a lélek nélkül
olyan lettem végül.

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.