Hiperkarma - Senkitöbbet

magamat az arcommal együtt a kezembe temetem
a sorsom a sorsára nem hagyom azért sem
meglátod valamilyen úton-módon még
kimenekítem és lesz rá gondom
hogy felgyorsítsam megint annyira gyorsra
hogy úgy tűnjön neked mintha egyhelyben állna
ez a hatalmas kék-zöld gömb itt alattunk
amit hogyha megyünk a lábunkkal hajtunk
és a mutató kiakad a szakadék meredek
nyöszörög a betonút araszol a kövület
a bajnok a bajnak a királynak kijár
de ne bántsd egy szamár ő nem tudja mit csinál
ugrásra készen várja hogy intsek
a szíve egy háló a karjai bilincsek
szeretem őt is a szél szedte széjjel
fújatja magát egy ördögszekérrel
fogom és kivezetem az utcánkból egyenesen
a házáig kísérem az úton végig közben
egyetlen elbaszott szóval sem említem
egészen idáig vele miért is jöttem
a kapujában kezdem csak hogy nesze fogd csatabárd
odaadom idevágd én elásni nem tudtam
használni nem mertem egyszer sem próbáltam
elegem lett abból hogy csak őrízgessem magamon
hát gondoltam elhozom és elhoztam gondolom
ha megkérlek te megteszed ide mutatom a homlokom
de képzeld el nem tette azt felelte
ennek többet nem dől be keressek mást erre
ne várjam nem fog a sötétbe követni
oda nekem is mint bárki másnak egyedül kell bemenni
ne várjam tőle hogy a sötétbe kövessen
ő már többet nem
gyere hallgasd magad ahogy elakad a szavad
csak bámulsz magad elé
most nézd meg magad ahogy lesütöd a szemedet
a végén te is látod már ó jaj
nem lehetsz mindenkié
ezt nem kell hogy érezd ezt meg kell hogy értsd
ezt nem kell hogy érezd ezt meg kell hogy értsd
ezt nem kell hogy érezd ezt most meg kell hogy értsd
hogy amit neked lehet miért nem ugyanaz mint amit nekem szabad
az miért nem ugyanaz
a neked lehet miért nem ugyanaz mint ami nekem szabad
az miért nem ugyanaz
ez itt az üldözői változat
ami addig tart amíg te meg nem vagy
gyere hallgasd magad ahogy elakad a szavad
csak bámulsz magad elé
most nézd meg magad ahogy lesütöd a szemedet
a végén te is látod már ó jaj
nem lehetsz mindenkié
ti-ti-ti-ti-ti-titok
miért? miért?