Dan Hill Ft. Kyla Sometimes When We Touch

You ask me if I love you
And I choke on my reply
I'd rather hurt you honestly
Than mislead you with a lie
And who am I to judge you
On what you say or do?
I'm only just beginning to see the real you

And sometimes when we touch
The honesty's too much
And I have to close my eyes and hide
I wanna hold you til I die
Til we both break down and cry
I wanna hold you till the fear in me subsides

Romance and all its strategy
Leaves me battling with my pride
But through the insecurity
Some tenderness survives
I'm just another writer
Still trapped within my truth
A hesitant prize fighter
Still trapped within my youth

And sometimes when we touch
The honesty's too much
And I have to close my eyes and hide
I wanna hold you til I die
Til we both break down and cry
I wanna hold you till the fear in me subsides

At times I'd like to break you
And drive you to your knees
At times I'd like to break through
And hold you endlessly

At times I understand you
And I know how hard you've tried
I've watched while love commands you
And I've watched love pass you by
At times I think we're drifters
Still searching for a friend
A brother or a sister
But then the passion flares again

And sometimes when we touch
The honesty's too much
And I have to close my eyes and hide
I wanna hold you til I die
Til we both break down and cry
I wanna hold you till the fear in me subsides

Magyarúl.


Azt kérdezed, hogy szeretlek-e,
és torkomon akad a válasz.
Inkább megbántalak őszintén,
mint félrevezesselek egy hazugsággal.
Ki vagyok én, hogy ítélkezzem feletted,
hogy mit mondasz, vagy mit teszel?
Még csak most kezdem meglátni a valódi énedet.

És néha mikor megérintjük egymást
túl sok az őszinteség,
be kell zárnom szemeim, és elrejtőzöm.
Átölelni akarlak míg belehalok...
addig, amíg mindketten megtörünk és sírunk.
Át akarlak ölelni míg a félelem bennem elcsitul.

Romantika, és minden taktikája
harcra késztet büszkeségemmel
de a bizonytalanságon túl
némi gyöngédség megmarad.
Én csak egy hétköznapi poéta vagyok,
még mindig a saját igazságom csapdájába esve.
Egy bizonytalan harcos,
még mindig a fiatalságom kelepcéjében rekedve.

És néha mikor megérintjük egymást
túl sok az őszinteség
be kell zárnom szemeim, és elrejtőzöm.
Átölelni akarlak míg belehalok...
addig, amíg mindketten megtörünk és sírunk.
Át akarlak ölelni míg a félelem bennem elcsitul.

Néha meg akarlak törni,
hogy térdre kényszerítselek.
Néha megoldást szeretnék találni
és átölelni a végtelenségig.

Néha megértelek Téged
tudom milyen keményen próbálkozol.
Figyellek Téged miközben a szerelem irányít
és figyelem ahogy a szerelem elmegy melletted.

Néha azt gondolom, hogy csavargók vagyunk
még mindig egy barátot keresünk,
egy lelki társat.....
De, akkor a szenvedély újból fellángol.

És néha mikor megérintjük egymást
túl sok az őszinteség
be kell zárnom szemeim, és elrejtőzöm.
Átölelni akarlak míg belehalok.....
addig, amíg mindketten megtörünk és sírunk.
Át akarlak ölelni míg a félelem bennem elcsitul.........