Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kökény Attila_ Rád gondolok és a sirás fojtogat
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat,
hallom a hangod s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél...a rabod vagyok!
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
és feledni, hogy mennyire szerettelek!
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek, s
hogy nélküled végtelnül üresek a nappalok és az éjek!
Feledni Téged, hogy tudlak én.
Rád gondolok és a sírás fojtogat!
Szeretném újra simogatni arcodat!
Szeretném újra fogni a két kezed,
Mintha még mindig itt lennél a rabod vagyok,
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak.
Fogva tartanak s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
és feledni, hogy mennyire szerettelek!
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek, s
hogy nélküled végtelnül üresek a nappalok s az éjek...
Feledni Téged, hogy tudlak én.
Már nem kellene sirni, de erősebb a fájdalom,
és felemészt a bánatom!
Reménykedve alszom el, hogy jobb lesz majd a holnapom!
De ez csak álom, nem valóság!
Mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány,
ez lett a végzetem nekem!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!