Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Sotto il cielo dell’Ilva
( M. Stano, G. Masci, L. Pari )
Ti ricordi quella notte sulla spiaggia,
le stelle si impigliavano nei capelli,
le tue carezze dolci lambivano i miei sogni
e avanzavi sui miei fianchi come onde del mare.
E ci vedemmo alle nove in stazione,
volevamo andare via non importava dove,
poi facemmo l’amore nei bagni di un bar,
la gente si chiedeva cosa stava succedendo…
Le tue labbra mi ricordo…sapevano di sale
e svanivano i tremori e il fumo della città.
E noi ci sentivamo vivi, mentre Taranto bruciava
noi ci sentivamo vivi, tenendoci le mani.
E mi chiedesti perché piangi? E se mi avevi fatto male,
e io ti dissi che il piacere non è altro che un dolore straordinariamente dolce…
E farci male è molto altro, la rovina, la miseria, le fabbriche dell’Ilva.
Ma ti ricordi com’era bella, Taranto dal treno?
il mar piccolo, le barche, le scritte sui muri.
E anche s’erano solo le dieci sembrava d’essere al tramonto,
il tramonto infermo di un’intera civiltà.
Dal finestrino dell’espresso salutammo la città,
era l’addio di chi sa bene che un giorno tornerà…
Dal finestrino dell’espresso salutammo la città,
era l’addio di chi sa bene che non si fugge dalla verità.
E mi chiedesti perché piangi? E se mi avevi fatto male,
e io ti dissi che il piacere non è altro che un dolore straordinariamente dolce…
E farci male è molto altro, la rovina, la miseria, le fabbriche dell’Ilva.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!