Utolsó táncunk legyen az első érintés
Rögtönzött álomképben félve késett ébredés.
Téves kényszer képzet gondolatban kicsipkézett,
A hév mámorától vagyok még kicsit részeg.
Szemkontaktus mossa a mindenség mocskát le,
Külvilágom hangos zajában hitem ring vele.
Utolsó első lépés nyúlik a végtelenben
Eggyé válunk Te és én most minden értelemben.

Rendbenman:

/Szavakkal/ Ne hibázz! Öleld át a csendet,
A múlás martaléka hadd intsen figyelmet.
Búja gondolat mi dorombol,
A hiúság megvet, az elme a kolostor.
Miért az ámor kép, hogyha kifacsar,
Örökké nem lehet ez, más is akar.
A külcsíny,az ösztön az ajkunkkal játszik,
De tudom a világ nem annyi mint aminek látszik.

Refrén:

Várj, egy pillanat,
Tekints rám kérlek
Ezt együtt éljük át.
Most megáll
Ez a pillanat
Hevében forró
Mozdulatlan világ.

Utolsó tánc,lépés,
Ölelj még, piszkos tévedés.
Utolsó tánc, kérdés,
Ebben mit látsz?
Mindez még még még,tánc!

Rendbenman:

Prédára, mint ragadozó szemmel éhezem,
Nem hittem, hogy vagy, nálad lehet személytelen.
Örök misztériumként él a múlandó,
De ez most veled, nekem túlontúl jó.
Estéből az alkonyat innen végtelen,
De ha eljön viszlát az emlékemben.
Marad szép, mint éjjel az égen a telihold,
Jusson eszembe ha ránézek szép szeme neki volt.

Wolfie:

Tiltott gyümölcs édes íze piszkos következmény,
Ha beszippant az örvény, rám nem talál a törvény.
Táncolj én vezetlek, Te hibázol én vezeklek,
Az univerzum súlya ma tőlünk remeg meg.
Angyalbőrbe bújt báj, kimondatlan good bye,
Ördögi az élvezet, ameddig még nem fáj.
Fülemben forró falatod félelmet fúj,
Miért dúl a fantázia az értelmen túl?

Refrén:

Utolsó tánc,lépés,
Ölelj még, piszkos tévedés...
Utolsó tánc, kérdés,
Ebben mit látsz?
Mindez még még még....tánc!

Utolsó tánc,lépés,
Ölelj még, piszkos tévedés.
Utolsó tánc, kérdés,
Ebben mit látsz?
Mind ez még még még kevés!

konklúzió: Te (te), én (én),én meg Te, hosszasan a szeretet csak szétszedne.