Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a DALSZÖVEG klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
DALSZÖVEG klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada, Csak a csend ölel át idebent. Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él, Nem is új, mégis más ragyogás. Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part, Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég. Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog, Ami volt, s így dalol, szabadon. Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem. Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz, Ha a múlt megkísért utadon. Voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok, Ne tagadd, megmaradt, ami fáj. Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part, Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég. Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part, Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég. Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz, Ha a múlt megkísért utadon. Hisz voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok, Ne tagadd, megmaradt, ami fáj. Igen, így maradt, örökké végtelen ragyogás nélküled.. A szerelem...
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!