Szövegírók: Molnár Ferenc

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek életem fő művét, Mímát. Ez latinul komédiásnőt jelent. Benne megtalálható minden, ami egy nőt nővé tesz. Méltóztassanak figyelni! Most pedig ha megengedik, megmutatom, hogy tud szeretni.

"Úgy szeretlek, mint egy istent
meghalok teérted én.
Csókold sebesre a szomjas számat,
ne kímélj!
Végzetem vagy, úgy imádlak,
Párod vagyok s rabszolgád.
Vágyom rád, e tűzben égek, csókolj hát!"

Most pedig, ha megengedik, bemutatom, hogy tud gyűlölni!

"Gyűlöllek hitvány féreg, gyűlöllek te rút.
Gyűlöllek, tönkreteszlek, pusztulj tőlem,
gyűlöllek, minden egyes porcikám utál!
Nincs nálad undorítóbb ellenségem,
Pusztulj! Gyerünk pusztulj! Gyerünk pusztulj!"

Most egy kis mutatvány: szeretet és gyűlölet gyors váltakozása.

"Úgy szeretlek, mint egy istent.
Gyűlöllek hitvány féreg, gyűlöllek te rút.
Végzetem vagy, úgy imádlak,
Pusztulj! Gyerünk pusztulj! Gyerünk pusztulj!"

És most közömbössé válik.

"Tőlem ugyan jöhet-mehet, tehet-vehet bármit,
bánom is ha fel is fordul, hangyányit se számít.
Felkötheti magát, édes, borotvával az se vészes.
Kínlódik vagy gyorsan végez, nem mindegy!"

Most hazudni fog.

"Gyereket akarok tőled, gyereket akarok tőled, mucikám!
Csoda milyen anya lennék, te meg az a kicsi csöppség, gyere már!
Gyermek, csöpp kis gyermek.
Na, tegyél hát anyává macikám, ne vacillálj!
Egy gyermek, csakis tőled!
Na, nem kell a pénzed, egy kisded mit kérek, hát ne lazsálj!"





Lássuk az ellenkezőjét:

"Há, nem akarok gyereket, csak gyereket ne kérlek!
Így se tudunk meg élni oszt minek az a féjreg.
Elrontaná alakomat, egész nap csak bőgne.
Moshatnám a pelenkákat, tejbepapit főzve.
Há, nem járhatnék táncóni se, moziba se fölleg.
Há nem akarok gyereket tölled!"

Nézzünk egy más példát:

"Én utálom az ékszert. Soha nem is hordtam, fújj ez a gyöngysor! Nem kell, nem!
Vedd meg édes azt a kis gyöngysort! Ha nem kapom meg, meghalok. Jaj, hát tudod jól, hogy imádom az ékszert. De nem csoda, hisz nő vagyok. Egy smaragdért mit megtennék, és azt hiszem, hogy közben el se pirulnék! Hát vedd meg édes azt a kis gyöngysort, ha nem kapom meg, belehalok!"

Házasság:

"Nem megyek feleségül hozzád!
A szívem az úgyis a tiéd!
Ne emlegess anyakönyvet, oltárt!
Hisz nékem a csókod is elég!
Ha nem vesz rögtön feleségül,
megcsalom, hogy belekékül!
Elvette a lányságomat,
épp hogy elmúltam tizenhat!
Nem ússza meg másképp,
csak ha elvesz, kérem, nincs más kiút!"

Nehéz helyzetben gyorsan feltalálja magát:

"Jenő te őrült vagy! Az ajtót töröd rám!
Mi?! Ödönnel gyanúsítasz, ölj meg inkább!
Jenő te őrült vagy, én nem bírom tovább!
Hozd csak a revolvered, ölj meg, lőj hát!
Jenő te őrült vagy! Te féltékeny bolond!
Ez lesz a végzetünk, hát el kell vesznünk?!
Jenő te őrült vagy, de lásd hogy szeretlek,
Nem bánom, legyen vége, haljunk együtt!
Ölj meg hát! Ölj meg hát! Legyek én az első, kérlek!
Várj csak, várj! Várj csak, várj! Előbb én lőlek le téged, jó?!"