http://zaol.hu/kultura/az-artatlan-fiatalsag-idoszaka-1828914
2017. április 09. | zaol.hu

ZALAEGERSZEG - Kizárólag jó élményeim vannak Zalaegerszegről. Ehhez a városhoz kötődik a boldog gyermekkorom, ami valóban arról szólt, hogy a tenyerén hordozott az élet. Nagyon sok szeretetet kaptam, amíg itt éltem, s most is rengeteg pozitív energiával halmoz el a a város, ha visszatérek.

Az ország legjobb könnyűzenei dalszerző-előadóművészeinek egyike, a gitáros-énekes Takáts Eszter mondta többek között ezt lapunknak, amikor zalaegerszegi emlékeiről kérdeztük. A már jó ideje Budapesten élő énekesnő rendszeresen visszajár Zalába fellépni, legutóbb az elmúlt hét végén, a volt zenésztársa, Z. Lukács Sándor ötvenedik születésnapi szerzői estjén működött közre.

- Pécsett születtem, de Zalaegerszegen nőttem fel, s az első zenei inputokat is ebben a városban kaptam - kezdte a visszaemlékezést Eszter. - A költözésünk családi okok miatt történt, s Zalaegerszeg az ártatlan fiatalság korát jelentette a számomra, ami azt jelenti, hogy itt nem voltak bonyodalmak és nem is történtek velem rossz dolgok. Más városokról vegyesek az élményeim, Zalaegerszeg azonban olyan volt számomra, mintha ott búra óvott volna mindentől.

Eszti viszonylag hamar elköteleződött a művészetek mellett, a zene pedig mindig fontos szerepet töltött be az életében. Zenei általános iskolába járt, így már ott kórustag lett, amit aztán a Canterina kamarakórus követett. A képzőművészet is egyre inkább vonzotta, Nemes László tanítványaként festőiskolákba - többek közt Szentkozmadombjára és Szlovéniába, Lendvára, illetve Dobronakra - járt képezni magát.

- Én mindig is a zenén belül akartam festeni - magyarázza. - Az első komolyabban értelmezhető próbálkozásom a Free Time Band volt, aztán egy időben népdalokat kezdtem el énekelni, azt követően pedig jött a festészet, aminek szintén nagyon sokat köszönhetek. Ebből az időszakból az egyik legszebb élményem az, amikor a volt szlovén miniszterelnök feleségétől egy szál virágot kaptam.

Eszter azt is mondja, Zalaegerszegen három személy határozta meg művészi fejlődését. Borsos Miklós, aki gitártanárként segítette karrierjét, az említett Nemes László, valamint Z. Lukács Sándor, akihez viszont ezer szál köti.

- Sanyi volt az, aki a Free Time Band, illetve egy másik korai zenekarom, a megzenésített verseket előadó, főként akusztikus hangszerelésű Pavilon megszűnése után felkarolt - jelentette ki az énekesnő. - A Pavilon megszűnését követően ugyanis évekig takaréklángon alkotgattam, ekkor keresett meg Sanyi. Eleinte csak kísérgettem őt, aztán jött a Tea-Culpa, ahol már dalszerzőként is jelen voltam. Sanyihoz hasonlóan kezdtem el írni, hiszen nagyon tetszett az általa képviselt világ, ahogyan gondolkodik, ahogyan a dalokat, a dalszövegeket írja. Valahogy én is ráéreztem erre a vonalra, és egyre inkább átvettem a stílusát. Azt gondolom, hogy általa az én karakterem is jóval markánsabb lett.

Eszter ekkor írta többek között a Nyári dal, illetve a Drága idő című számait, melyeket aztán évek múlva saját lemezein is megjelentetett. Mint mondja, kifejezetten innovatív és termékeny időszaka volt életének a Sanyival közösen végigdolgozott néhány esztendő. Olyan is előfordult, hogy napközben írtak egy dalt, s este már elő is adták a pécsi Uránia filmszínház Kino nevet viselő kávézójában. Később utcazene-fesztiválokra jártak közösen, majd Eszter egyre inkább önállósította magát. Saját lemeze jelent meg, szólistaként lépett fel, illetve saját zenekart is alapított. Mintegy 13 évnyi pécsi tartózkodás után költözött Budapestre, de akárcsak a baranyai megyeszékhelyről tette, úgy a fővárosból is gyakorlatilag folyamatosan hazajár.

- Nagyon jól érzem magam Zalaegerszegen, amikor hazajövök, mindig fáj elmenni innen - vallja be. - A mai napig úgy érzem, hogy ide tartozom, hiszen itt aktív társas életet tudok élni, és folyamatosan pluszenergiákat kapok az itteni közösségtől, barátoktól. Emiatt aztán a zalaegerszegi életem általában pörgősebb is, mint a pesti.

Eszter hozzáteszi, számára az a kisvárosi lét, amit Zalaegerszeg vagy talán még Pécs is jelentett, szimpatikusabb a budapestinél. Mint mondja: a főváros már nem teremti meg az önmenedzselés zökkenőktől mentes módját, amiket annak idején "vidéki előadóművészként" megszokott. Budapesten már tényleg profinak kell lenni ahhoz, hogy az ember rátaláljon az eladhatóság útjára.

- Egy kisvárosban szembe jönnek az emberrel a lehetőségek, önmaguktól alakulnak az emberi kapcsolatok - magyarázza. - Budapesten személytelenné, arctalanná válik az egész. E-mail címet kapsz, arra küldöd el az ajánlatodat, s személyesen nem is találkozol azokkal, akik az ügyeidet intézik. Nekem ez még most is furcsa és szokatlan.

Eszter kérdésünkre beszélt a legújabb munkáiról is. Egy önálló nagylemezen dolgozik, amihez 21 dalt írt. Változatos anyagnak ígérkezik, amelyen több kollégája is közreműködik. Mások mellett a Misztrál együttesből Heinczinger Miklós, Pély Barna, Juhász Kristóf, akivel a gyermeklemezét készítette, illetve a Fool Moon énekegyüttes is. Most is dolgoznak, éppen az Okozz engem másnak című dalhoz készítenek videoklipet, ami májusban be is mutatnak.