1. versszak.:
Napok óta nem találom magamat a félhomályban,
De áldom a sorsom, hogy Rád találtam,
Már évek repülnek el felettem,
Hogy miért indultam, rég elfeledtem.
Áldozatokkal járnak az álmok,
Elragadják tőled azt, akire várnod kellett
Egy életen át, mire megkapod,
Integet, elszalad, többé nem láthatod,
Tudod, egyszer eljön a pillanat,
Tovább áll, de a fájdalom itt marad,
Nem kell sok, hogy a szívemet elérd,
De nem kérhetem, hogy az életem Te éld,
Kár is tagadnom azt, amit érzek,
A lélek bemutat a józanésznek,
Az idő megtanít, de kemény az óra,
Szerelem hagyj el, ne hallgass a szóra!
Puskás Peti:
Ha elmennél, mondd, hogy legyek a társad,
Amire vágytunk az még ugyanúgy bennem él,
Búcsúznék, de még valami bánt.
Carp-E:
Hiába szeretlek, mégis miért félek,
Nem vagy itt akkor sem, ha kérnélek.
Refrén 2x:
Szállj, csak menekülj el!:
Szaladj, ne habozz, kérlek!
Puskás Peti:
Szállj, nem feledem azt, amit mondtál!
Szállj, ó menekülj el!
Ne ölelj magadhoz, érezzem örökké,
Nélküled nem lesz ugyanolyan többé!
2. versszak:
Nem az irigységtől sárgulok,
Telnek a napok, belefásulok.
Ha nem fröccsen rám szíved, rád unok,
De tölts meg élettel, és ámulok!
Mint a lenyugvó nap fáradó sugara
Forró ölelésed átjárja testem,
Ha foglyul ejti az ihlet sugallata,
Örökké tartó rabságba estem.
Nélküled nem telnek a lapok,
Nem vagyok más, csak egy a sokból,
De Veled úgy érzem, különleges vagyok,
Nem elég a versből, nem elég a bókból!
Még, még, még! Nehogy széttépjél!
Ha eldurran az agyad, éjfélnél,
Csak vesd rám magad, miért félnél,
Hisz csak papír vagyok, ágyad szélénél
Puskás Peti:
Ha elmennél, mondd, hogy legyek a társad,
Amire vágytunk az még ugyanúgy bennem él,
Búcsúznék, de még valami bánt.
Hiába szeretlek, mégis miért félek,
Nem vagy itt akkor sem, ha kérnélek.
Refrén 2x:
Szállj, csak menekülj el!
Szaladj, ne habozz, kérlek!
Szállj, nem feledem azt, amit mondtál!
Szállj, ó menekülj el!
Ne ölelj magadhoz, érezzem örökké,
Nélküled nem lesz ugyanolyan többé!
3. versszak:
Kértem, hogy ne menj és várj még meg,
Fáj a szív, hogy ha Rád nézek.
A szerelmünk őszinte, mégis titkolod,
Ha bűn, vétkezem, leszek a cinkosod.
A fejemben hangod fájó dallam,
Lüktet a fülemben a búcsúd halkan.
Azt mondom elmúlt, de a szívem itt hagyom,
A múlt nem fáj, de a bűnöm titka nyom.
Féltem, hogy megcsalsz, de nem Te tetted,
Én lettem végül most elveszettebb.
A vallomás engem nem ment meg!
Kérlek, hadd menjek, engedd meg!
Nélküled nem megy, de Veled sem,
Nem hagyom, hogy a szívem elfelejtsen,
Te vagy a szerelmem, és nem hagylak el már,
Ha el is mennél, majd lesz, aki megvár.
Refrén 2x:
Szállj, csak menekülj el!
Szaladj, ne habozz, kérlek!
Szállj, nem feledem azt, amit mondtál!
Szállj, ó menekülj el!
Ne ölelj magadhoz, érezzem örökké,
Nélküled nem lesz ugyanolyan többé!
Szállj, csak menekülj el…
Szállj, nem feledem azt, amit mondtál…
Szállj, ó menekülj el…
Szállj!