1. Versszak:
Szerelmem még zakatol az eltűnt szavak vágányán,
Mondd hogy te is így érzed és halálomig várnál rám
Számomra az elmúlt idő lett a menedékem,
Pár emlékkel most rólad mégis megelégszem.
Félve nézünk egymásra mert kezedben az életem
Az idő tőlem elrabolna és nekem kell megvédenem
Hogyan állítsam meg? Kérlek mondd el és én úgy fogom!
Már nem akarok felnőni... halkan suttogom...
Eltűnnék elbújnék, de bárcsak láthatnád
Mert számtalan év nem volt elég amíg vártam rád
De ha nehéz lesz, én úgyis megszököm
Az elmúlás integet és gyáván elköszön
Szívem zenedoboza magát kinyitni még képtelen
Bezárva hallgat benne pár kósza érzelem
Nem hitt bennem más, végül te mondtál le rólam
Ez egyedül nem megy te kellesz hogy megoldjam!
Refrén:
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
2. Versszak:
Múlnak az évek a szalag lejárta után,
Halványuló lényem egy emlék marad csupán
Egy eltévedt világban egy szenvedélyes lélek,
Ki úttalan utakon ködös rengetegbe tévedt
Végső lehelettel égbe küldött kívánságom nem más
Csak emlékemet őrizd meg bár tudom úgyis megvársz
Egy kis helyet hagyj meg nekem ahol nyugalomra lelhetek,
Hogy tudjam azt nem feled el a szíved mikor elmegyek!
Oly messze száll a szó, de távol még a cél
Vajon megkapod e mindezt, ugyan nálad partot ér?
A semmibe fog veszni vagy a világ zárja magába
Lesz ki befogadja vagy a magány küldi halálba
Bizonytalan jövő, bizony nem tudom mit tartogat
De bízom benne egyszer talán hallom még a hangodat
Karjaimba borulva csókolod a szám
De addig annyit kérek mindig emlékezz rám...
Refrén:
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
3. Versszak:
Hiányzol néha még, látom az arcodat
De a filmünk véget ért és nem úgy mint az alkonyat
Mert elsötétült minden már hova tűntek a színek?
Néha ízekre szednek a szomorú keserű ízek
Bár csak akkor haltunk meg amikor elvesztettelek téged én
Mindig tudtad hogy az álom egy halott napon véget ér
Összeköt minket már egy alig látható kis szál
Egy emlék fonál az idők végezetéig kószál
De reggel mikor a hideg megfogja a lábam,
Rémlik hogy mohón kohóforró tested karjaimba zártam
Próbáltam visszafolyatni de kigördült egy könnycsepp
Nem mondom hogy könnyű de álarcot kell öltsek
A szerelmed így szörnyű talán én voltam a bölcsebb
Hogy ne bántsalak többé meg így kellett hogy döntsek
Még fáj de egyszer szép emlék lesz tán
Bocsáss meg és tiszta szívvel emlékezz rám
Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem