Nagyon jó Hofitól

Ha én gazdag lennék,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer megtollasodom.

Építnék házat, benne öt szoba lenne,
Hozzá egy fürdőkamarám,
És fürdőkádban lábamat áztatnám.
Nagy, széles márványlépcső: egy, ami felvisz,
És még egy - mert lefele is kell.
És kell még egy, hogy bámulják csupán.
Lenne sok pulyka, réce, kappan a háznál,
Kis csibe, rántani való, fokhagymásan illata bódító.
De addig - vákk-vákk, háp-háp, kotkoda, gágá,
Hangjukat elviszi a szél,
Hogy hirdessék, itt gazdag ember él.

Lenne teli bukszám, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Dolgom, gondom másokra hagyom,
Jaj, ha egyszer megtollasodom.

Látom már tollal, tüllel pici feleségem,
Ó, az a moszkvai sikk.
Illeg-billeg, libben a szoknya rajt.
Bársonyban térül-fordul, úgy süti nékem
A töltött libanyakat majd.
S képzeljék: ő fogyókúrát tart.

A község úri népe hajbókolna mind nekem.
Mind a tanácsomat lesnék, mint egy bölcs Salamonét.
"Csak egy szót, Reb Tevje, Megbocsáss, Reb Tevje"
Bölcsebb vagy a híres csodarabbinál.
Áj-áj-áj-áj-áj-áj-áj.

Mindegy lenne, bármit is mondok,
Úgyis helyesel a nép.
Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék.
Lennék bár gazdag, mindig templomban ülnék,
És nem a kocsi tetején.
A tejfelt, túrót hordja helyettem más.
Szétosztok finom májat, jó puha barcheszt,
Mindig az ünnep idején.
Jöjjetek csak, nyitva lesz a ház.

Lenne teli bukszám, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Éjjel-nappal, diga diga daj,
Tartana a nagy daj-daj.
Temetném a munkát,
jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum.
Egyezzünk meg, Istenem, Uram,
Osztozzunk meg azon, ami van.
Száz dicsőség néked odafenn!
S nékem egy kis pénz itt lenn!